A darabáru horganyzásra vonatkozó EN ISO 1461 szabvány az acélalapanyag vastagságokhoz rendeli hozzá a horganybevonat megkívánt minimális vastagsági értékekeit. Például 6 mm-nél vastagabb acélszerkezet esetén a horganybevonat átlagos vastagságának minimális értéke legalább 85 µm (1 µm = 1/1000 mm) kell, hogy legyen.
A szabványban megadott minimális értékeket a gyakorlatban mért vastagságok sokszor lényegesen, általában 20-40%-kal is meghaladhatják. Ez a tervezők számára járulékos biztonságot is jelent, mivel a védelmi időtartam hossza arányos bevonatvastagsággal. Előfordulhatnak azonban olyan esetek is, amikor erősebb korróziós igénybevétel (pl. ISO 9223 szabvány szerinti C4 osztálynak megfelelő), vagy rendkívül hosszú védelmi időtartam követelménye (˃ 70 év), ilyenkor a szabványban előírtnál akár 2-3-szor vastagabb horganybevonatok is szükségesek lehetnek. A horganyzó és a megbízó között erről megállapodást kell kötni, a gyártónak pedig ehhez megfelelő acélminőséget kell választani, egyúttal ez a követelmény a horganyzónak jelentős többletköltséget okoz.
A bevonatok várható korróziós élettartamának pontos meghatározása nem könnyű és időigényes feladat, az egyes alkalmazási területek között helyszíntől függően a korróziós hatások tekintetében lényeges különbségek lehetnek. De tapasztalati eredmények alapján mód van arra, hogy a különböző osztályokba sorolva a várható hatásokat megkapjuk az átlagos korróziós rátákat (makroklíma hatásai). Erre vonatkozóan, rövidtávú hatásoknál az MSZ EN ISO 14713-1 és ISO 9223, hosszú távú igénybevételeknél (˃10 év) pedig az ISO 9224 szabványok adnak hasznos és hiteles információkat. Mivel a darabáru horganyzást célszerű hosszú távra alkalmazni, ezért az utóbbi szabvány használata ajánlott.
| Maximális kopása
(µm/év) |
Korrozivitási kategória | Kitéti idő (kivonat az ISO 9224 szabvány, A.2 táblázatából) | |||||
| 1 év | 2 év | 5 év | 10 év | 15 év | 20 év | ||
| Horgany (Zn) | C1 | 0,1 | 0,2 | 0,4 | 0,6 | 0,9 | 1,1 |
| C2 | 0,7 | 1,2 | 2,6 | 4,5 | 6,3 | 8 | |
| C3 | 2,1 | 3,7 | 7,8 | 13,6 | 19 | 24 | |
| C4 | 4,2 | 7,4 | 15,5 | 27,3 | 38 | 48 | |
| C5 | 8,4 | 14,3 | 31,1 | 54,6 | 75,9 | 95,9 | |
| CX | 25 | 44 | 93 | 162 | 226 | 286 | |
Hosszútávú korróziós ráták (ISO 9224:2012)
Amennyiben a MSZ EN ISO 1461:2009 számú szabványban meghatározott minimális rétegvastagságokat veszik figyelembe, melynek szokásos mértéke tartószerkezetek esetében 70 µm (3-6 mm falvastagság között) illetve 85 µm (6 mm-nél nagyobb falvastagságnál) a kapott korróziós ráták ismeretében számítható a várható élettartam.
A horgany (cink) élettartama néhány korróziós klímában (ISO 9224:2012, A.2)
A korrózióvédelmi bevonatok tervezésénél alapvetően fontos, hogy az alkalmazás várható korróziós és egyéb igénybevételei (szélsebesség, csapadék, homokszóródás stb.) felől megfelelő mélységben tájékozódjanak a szakemberek. A várható korróziós osztályba sorolás (C1….CX) az ISO 14713-1 szabvány, vagy az ISO 9223 szabvány definíciói alapján történik. Hosszú távú korróziós igénybevételnél az ISO 9224 szabvány alkalmazása indokolt. Az elmúlt évtizedek során az európai országok döntő többségében meghozott korrózióvédelmi intézkedések hatására jelentősen csökkent a levegő kén-dioxid (SO2) tartalma, amely miatt csökken a korrózió sebessége, így folyamatosan tovább javítja a horganybevonatok élettartamát, ez által lehetővé válik a vékonyabb, és még gazdaságosabb bevonatok alkalmazása.
Fontos még megemlíteni, hogy a makroklíma fent tárgyalt hatásaihoz még hozzáadódhatnak a helyi (lokális) hatások, melyek sokszor nagymértékben befolyásolják a korrózió mértékét (pl. víz feletti szerkezetek, sószórás). Ez esetben kitéti vizsgálatokkal, vagy hiteles szakmai tapasztalatok figyelembevételével lehet megbecsülni a ténylegesen várható hatásokat.